A szerzetes és a skorpió

kő

Két szerzetes a folyó partján éppen a tálkáját tisztogatta, amikor észrevettek egy vízben fuldokló skorpiót. Az egyik szerzetes azonnal kiemelte a vízből, és a partra tette. Közben a skorpió megcsípte a kezét. Nem törődött a dologgal, visszament a vízhez, hogy befejezze a mosogatást. A skorpió mászni kezdett, és ismét belepottyant a folyóba. A szerzetes másodszor is kimentette, amit a skorpió egy második csípéssel hálált meg.
– Miért mented ki újra és újra – kérdezte a szerzetestől a társa – , amikor tudod, hogy meg fog csípni. Egyszerűen ilyen a természete, ezen nem lehet változtatni.
– Azért mentem ki újra és újra – hangzott a felelet – , mert az én természetemen sem lehet változtatni.

(Forrás: Gyémánt és lótusz. Zen bölcsességek és mondások)