Hogyan fejleszd az intuitív képességed?

IMG_20190515_094631_473

Félelem-alapú kultúrában élünk, vagyis próbáljuk az életet kontrollálni, szűk mederben tartani. Rettegünk a bizonytalanságtól, ezért szeretnénk előre látni mindazt, ami bajt okozhat, és mindent megteszünk, hogy megakadályozzuk az elkerülhetetlen katasztrófát. Nem könnyű így élni.

De van egy jó hírem! Nincs ok a félelemre, mert az intuíció egy olyan hatékony, megbízható és ellazulást eredményező iránytű, amely egyenesen vezet el bennünket a saját utunkhoz.

A bátorsághoz és az optimizmushoz hasonlóan az intuíciónk is fejleszthető. Ha rendszeresen elvégzed az alábbi gyakorlatokat, megtapasztalod,  hogyan erősödik fel hűséges, belső hangod!

1.Végezz naponta meditációkat! Kapcsolódj össze a testeddel! Hadd nyíljon tér, hogy meghalld a belső hangod.

2.Használd mind az öt érzékedet, hogy finomodjon a hatodik!

  • látás
  • hallás
  • szaglás
  • ízlelés
  • tapintás

Naponta jegyezd fel, mit tapasztaltál!

(Tudjuk, hogy a felsoroltakon kívül  rendelkezünk még hőérzékelő képességgel és egyensúly-érzékeléssel.)

3.Dolgozz az álmaiddal!

  • Vezess álomnaplót! Jegyezd fel, ami az álomból megmaradt!
  • Rajzold le az álmaidat!
  • Tárd fel őket kérdések segítségével!

(Mit idéz fel? Milyen érzést keltett? Tegnap mi történt? Hol zajlott? Története? Szereplői? Szimbólumok?)

4.Légy kreatív!

  • Dolgozz anyagokkal! Rajzolj, színezz, süss! Élvezd nagyon!

5.Ellenőrizd a megérzéseidet! Jegyezd fel őket, majd figyeld meg, hogy bejönnek-e!

6.Dolgozz kártyákkal! Figyeld meg, hogy mi mindent idéznek fel benned!

7.Fókuszolj!

  • Kapcsolódj össze tested zsigeri megérzéseivel!

8.Változtass a napi szokásaidon!

  • Időnként csinálj magadnak szabadnapokat, amelyekre nem tervezel előre semmit, csak hagyod, hogy szabadon alakuljon a napod!

9.Tölts időt a természetben!

  • Finomodik az intuícióid, ha a természetet testközelből tapasztalod meg. Táborozz, kirándulj, csinálj felfedező kalandokat!

10.Tanulj a múltadból!

  • Idézd fel az egyik rossz élményedet! Voltak rossz előérzeteid, mielőtt bekövetkezett? Idézd fel a részleteket! Készíts feljegyzéseket!

11.Érezz, ne gondolkodj!

  • Az elme fecseg, az intuíció bölcs.

Tapasztald meg a különbséget a kettő között!

12.Végezz ismétlődő mozgásokat! Mint a

  • futás
  • táncolás
  • festés
  • zöldségpucolás

Lenyugtatja a kognitív elmét, megnyitja az intuitív érzékelést.

13.Élj az értékeid szerint!

  • Figyeld meg, hogyan működik az intuíciód, amikor az értékeiddel összhangban cselekszel – és hogyan, amikor nem! Készíts feljegyzéseket!

14.Gyakorold, hogy ráhangolódsz az emberekre, mielőtt beszélgetnél velük!

  • Alaposan figyeld meg őket! Érzékeld az energiájukat! Minél jobban odafigyelsz, annál többet fogsz tudni róluk.
  • Jegyezd fel a megfigyeléseidet! Ellenőrizd a megérzéseidet velük kapcsolatban!

Ne gondold magadnak őrültnek, ha intuitív sugallataid vannak! Gyakran előfordul, hogy a kognitív elme vitatja az intuíciót, nem bízik benne. Ha ilyenkor el tudod fogadni az intuitív tudást, az gyakran életmentő lehet.

 

(Forrás: Dr. Lissa Rankin – mindbodygreen.com)

Hogyan növeld az önmotivációdat?

IMG_20190219_161116_777

Amikor nekirugaszkodsz egy projektnek, nem mindegy, mennyire vagy motivált. Megtudod, ha felteszed magadnak a következő kérdéseket:

  1. Meg tudom tenni?
  2. Menni fog?
  3. Érdemes csinálni?

Erős az önmotivációd, ha

  • hiszel a cselekedeteid pozitív kimenetelében
  • mindhárom kérdésre igennel felelsz
  • szabadon választottad az adott projektet
  • vannak támogatóid, akik hisznek benned

 

11 motivációs tipp

  1. Tűzd ki a céljaidat SMART-módszerrel  (konkrét, mérhető, elérhető, reális, időben tervezhető)!
  2. Kérj visszacsatolást, hogyan javíts a folyamaton!
  3. Köteleződj el a céljaid mellett! Tegyél bele plusz erőkifejtést!
  4. Aktívan keresd a lehetőségeket, és ragadd meg őket!
  5. Fejleszd a kudarctűrő képességed! Tegyél céljaidért az akadályok ellenére!
  6. Folytasd a tanulást és az ismeretszerzést!
  7. Tölts időt motivált, lelkes, támogató emberekkel!
  8. Gyakorold a pozitív gondolkodást! Dolgozz azon, hogy optimista és reziliens* legyél!
  9. Azonosítsd be az erősségeidet és a gyengeségeidet! Dolgozz rajtuk!
  10. Kerüld a halogatást, dolgozz az időgazdálkodásodon!
  11. Kérj segítséget, ha szükséged van rá!

 

Szemléletmódod átalakításával sokkal hatékonyabb leszel. Jó úton vagy, ha

  • a problémákat megoldandó feladatnak tekinted
  • életigenlő vagy
  • a tapasztalataid épülésedre szolgálnak
  • a megtapasztaláshoz pozitívan viszonyulsz

 

***************************************

*Reziliencia

  • sikeres megküzdés
  • erőforrásokra építkezés
  • rugalmas alkalmazkodás
  • visszanyert szellem-fizikai jóllét

 

 

 

Hogyan gyógyítsuk meg a belső gyermeket?

20180505_220320

* Az éber figyelem első funkciója a felismerés. Bármikor megállhatunk és tudatosíthatjuk a bennünk levő gyermeket. Amikor először ismerjük el a sebzett gyermeket magunkban, csak annyit kell tennünk, hogy tudatára ébredünk, és üdvözöljük. Lehet, hogy szomorú ez a gyermek. Belélegezhetünk, és azt mondhatjuk: “Belélegzek, és tudom, hogy megjelent bennem a szomorúságom. Kilélegzek, és gondodat viselem.”
* Az éber figyelem második szerepe az, hogy a segítségével magunkhoz öleljük. Ez nagyon kellemes gyakorlás. Jól bánunk magunkkal ahelyett, hogy küzdenénk az érzelmeink ellen. Az éber figyelem pedig magával hozza szövetségesét, az összpontosítást. A bennünk lévő gyermek felismerése és átölelése az első percekben némi megkönnyebbülést hoz. A nehéz érzések ugyanúgy ott lesznek, de már szenvedünk annyit.
* Az éber figyelem harmadik feladata, hogy elsimítsa és elmulassza a nehéz érzéseinket. Pusztán azáltal, hogy átöleljük ezt a gyermeket,
elcsitítjuk a nehéz érzéseinket, és egyre inkább megkönnyebülünk. Amikor éber figyelemmel és összpontosítással fordulunk nehéz érzéseink felé, megpillantjuk ezeknek a tudati tényezőknek a gyökereit. Megtudjuk, honnan ered a szenvedésünk. Amikor meglátjuk a dolgok gyökeret, enyhül a szenvedésünk. Tehát az éber figyelem felismer, átölel és megkönnyebbülést hoz.

 

Hogyan gyógyítsuk?

* Naponta többször beszéljünk a benső gyermekhez! Gyengéden öleljük át,  nyugtassuk meg, hogy többé nem hagyjuk magára!

* Hallgassuk meg figyelmesen naponta 5-10 percben! Ha elmegyünk hegyet mászni, amikor gyönyörködünk a naplementében, hívjuk meg, hogy csatlakozzon hozzánk! Ha néhány hónapon át megtesszük, a sebzett gyermek gyógyulni kezd.

* A bennünk élő sebzett gyermek nem csak mi vagyunk, sok nemzedéket képviselhet. Szüleink talán nem tudták gondját viselni a bennük élő sebzett gyermeknek. Amikor átöleljük, az előző generációk összes sebzett gyermekét is magunkhoz öleljük. Ezt a gyakorlást őseinkért és leszármazottainkért is végezzük.

*  Ha meg tudjuk gyógyítani a  gyermeket, nem csak magunkat szabadítjuk meg, hanem segítjük azok megszabadulását, akik bántottak bennünket vagy visszaélést követtek el ellenünk. Az elkövető talán épp úgy visszaélés áldozata volt. A hosszú gyakorlás következtében javul a kapcsolatunk családunkkal és  barátainkkal. Több béke és több szeretet költözik belénk.
(Forrás: Thich Nhat Hanh: Megbékélés. A belső gyermek meggyógyítása)

Hogyan kommunikáljunk erőszakmentesen?

20180525_121609

Az együttérzés képessége velünk született. Újra kibontakozik, amint elcsitul bensőnkben az erőszak. (Gandhi)

* Az erőszakmentes kommunikáció (Marshall B. Rosenberg modellje) felébreszti bennünk együttérző, megértő és együttműködő énünket.

* A másokhoz fűződő szívélyes viszonyból adódóan úgy tudjuk kezelni és megoldani nézeteltéréseinket, hogy az mindenkinek a javára válik.

* Négy lépésből álló sorozat, amelyben elmondjuk, hogyan érezzük magunkat, és mire van szükségünk ahhoz, hogy jobban legyünk.

 

Első lépés: megfigyelés minősítés nélkül

  • Elmondom, hogy mi az indíték, amiért a beszélgetést kezdeményezem.
  • Mi volt az a kiváltó mozzanat, amire reagálok?
  • Mit láttam és hallottam?
  • Hol kattantam én be, hol a másik személy?

– Húsz perccel a filmkezdés után érkezel – mondom.

Ahelyett, hogy azt mondanám:

– Már megint elkésel!

Vagy:

– Csak magadnak terítettél meg.

Ahelyett hogy:

– Önző vagy!

 

Második lépés: érzés értelmezés nélkül

  • Milyen érzés él most egyikünkben és másikunkban?

– Úgy érzem, neked nem volt fontos most a mozi.

Ahelyett hogy:

– Neked nem fontosak a közös programjaink!

 

Harmadik lépés: szükségletek haditervek helyett  

  • Elmondom, milyen szükséglet áll e mögött az érzelem mögött (odafigyelés, szabadság, biztonság, önállóság iránti vágy).

– Holnap szeretnék egyet kirándulni.

Ahelyett hogy:

– Sosem viszel el sehova!

 

Negyedik lépés: kérés követelés helyett

  • Nemet lehet mondani rá anélkül, hogy sérülne a kapcsolat.
  • Pontosan mit szeretnék tenni?
  • Mit szeretnék, hogy a másik megtegyen? (értő figyelem, egyetértés, elgondolkodás, válasz, cselekvés)

– Kirámolnád a mosogatógépet?

Ahelyett hogy:

– Sose csinálsz itthon semmit. Rámold ki a mosogatógépet!

 

* A sakálfül támadást, szemrehányást, vádaskodást és ítélkezést hall ki a mondanivalóból. Ezért visszatámad vagy bűntudatot érez:

– Sosem segítesz a konyhában rendet csinálni. Elegem van!

– Te mindig csak veszekszel velem, itthon sincs kedvem lenni, nem hogy pakolni!

* A zsiráffül az érzéseket, szükségleteket hallja meg. Ebből megértés fakad:

– Elmosogatnál? Úgy elfáradtam!

– Ha ráér egy kicsit, megcsinálom. Csak előbb befejezem, amibe belekezdtem.

Hallgassuk zsiráffüllel önmagunkat és egymást, és élhetőbb hely lesz a világunk!

 

/Forrás: Serena Rust: Erőszakmentes kommunikáció                             

Kép: buddhadoodles.com/

 

Hogyan előzzük meg a kiégést?

bódhifa

A kiégés (burnout) testi és érzelmi kimerültséggel jár. Ebben az állapotban:

  • érzelmi ellenállást érzünk a munkánk iránt
  • nem azonosulunk a munkával
  • a kollégáinkkal és a céggel szemben cinikusak vagyunk

* A kiégés nem depresszió, mert aki kiégett, az teljesíteni akar, de nem képes. Aki depressziós, az teljesen üresnek érzi magát. Ám a kiégés is depresszióhoz vezethet.

 

Kialakulásának oka:

  • megnövekedett mennyiségű feladat
  • munkahelyünk elvesztésének  félelme
  • elmarad a munkahelyi elismerés és támogatás
  • az állandó elérhetőség és készenlét kényszere
  • a munka és a magánélet közötti határ eltűnése

 

Stratégiák a kiégés ellen:

  1. Sportoljunk rendszeresen! (Ha másképp nem tudunk, sétáljunk lépésszámlálóval!)
  2. Táplálkozzunk változatosan és egészségesen!
  3. Esténként ne válaszoljuk meg a munkahelyi mail-eket!
  4. Beszéljük a munkahelyi problémáinkról!
  5. Ne csak tévézzük vagy böngésszünk, keressünk egyéb  kikapcsolódásokat és hobbikat!
  6. Minden nap sétáljunk egy jót a parkban!
  7. Rendszeresen vonjuk ki magunkat a forgalomból – a lehető leggyakrabban menjünk szabadságra!
  8. Ne csak a munkahelyi teljesítményünk határozza meg az önbecsülésünket!

* A reziliencia, vagyis a stressz-szel és nehéz szituációkkal való megbirkózás képessége fejleszthető. Pszichikai teherbíró-képességünk segítségével krízishelyzeteből is fel tudunk állni, és képesek vagyunk megőrizni belső egyensúlyunkat. A mindennapokban is hasznos segítőnk ez a kompetencia.

 

Hogyan erősítsük a pszichikai ellenállóképességünket?

  • Figyeljünk a hozzánk közel állókra!
  • Értékeljük támogató kapcsolatainkat!
  • Gondoljuk át a prioritásainkat! Valóban a munkánk a legfontosabb?
  • Kikapcsolódás közben ne foglalkozzunk munkahelyi ügyekkel!
  • Tanuljunk meg mindfulness-gyakorlatokat, és gyakoroljunk naponta!
  • Lassítsunk le, kerüljünk összhangba a testünkkel és az érzékeinkkel!
  • Kiránduljunk, figyeljük meg és élvezzük a természetet!

Ha nem tér vissza a munkakedvünk, jobban tesszük, ha felmondunk.

 

(Forrás: m.apotheken-umschau.de)

Hogyan váljunk autonóm személyiséggé?

naplement

Gyermekkorban néha kisebb harcok kísérik a személyes autonómia megjelenését.

– Kérlek, vedd a kék kabátot!

– Nem, a pirosat fogom!

Majd később:

– Inkább menj gazdasági pályára!

– Eszembe sincs, az nem érdekel, én fotósnak tanulok!

* Az autonóm viselkedés az érett személyiség alapműködése.

* A autonóm személyiség mindig a legjobb belátása szerint cselekszik felelősséget vállalva tetteiért.

Mit nyerünk a személyes autonómiával?

  • a felelős cselekvés szabadságát
  • hiteles, őszinte döntéseket
  • nagyfokú függetlenséget
  • érzékeny reagálást az utasításokra és a manipulációra
  • értékeink szerinti életvitelt

Mit eredményez a személyes autonómia?

  • belső motivációt
  • megfelelő önszabályozást
  • egyéni gondolkodást
  • kreativitást
  • nagyfokú problémamegoldást
  • a kapcsolódás, a játék és a tanulás örömét
  • folyamatos fejlődést

* Az autonóm személyiség érzelmileg önálló, ugyanakkor fontosak számára a különböző szintű kapcsolatai. Képes jól megküzdeni a különféle helyzetekben.

* A nem autonóm személyiség erősen függ a kapcsolataitól, egyensúlyát csak másokra támaszkodva képes fenntartani,  ezért nem képes hatékonyan alakítani környezetét.

Hogyan erősítsük meg az autonómiát?

  • Értékeljük azt, amilyenek most, ebben a pillanatban vagyunk!
  • Olyannak fogadjuk el magunkat, amilyenek vagyunk – ne nyomjuk el magunkat, és ne akarjuk erővel megváltoztatni!
  • Fogadjuk el az érzéseinket és a gondolatainkat – ne kérdőjelezzük meg saját magunkat!
  • Amikor igent érzünk, akkor cselekedjünk – amikor nemet, akkor ne tegyük meg!
  • Nyíltan fejezzük ki érzéseinket!
  • Amikor csak lehetséges, éljünk a választás lehetőségével!
  • Vállaljunk felelősséget önmagunkért!
  • Merjünk spontán cselekedni!
  • Merjünk hibázni!

Használjuk Virginia Satir poszterét autonóm viselkedésünk megerősítésére!

Én én vagyok

* A világon senki sem pontosan olyan, mint én vagyok.
* Mindent vállalok magammal kapcsolatban – a testemet, az érzéseimet, a hangomat.
* Vállalom minden tettemet, akár mással, akár önmagammal kapcsolatosak.
* Vállalom a fantáziáimat, a reményeimet, az álmaimat és a félelmeimet.
* Vállalom az összes sikeremet és kudarcomat.
* Mivel teljesen vállalom magam, képes vagyok bensőségesen megismerkedni önmagammal.
* Vannak olyan oldalaim, amelyek zavarnak; s vannak, amelyeket nem ismerek.
* Kereshetek megoldásokat zavaraimra és önmagam megismerésének módjaira.
* Bármit mondok és teszek, gondolok vagy érzek, ahogyan megjelenek – az hitelesen én vagyok.
* Ha később kiderül, hogy valami nem volt helyénvaló, képes vagyok valami újat találni helyette.
* Látok, hallok, érzek, gondolkodom, beszélek és cselekszem.
* Megvannak az eszközeim a túléléshez, s ahhoz, hogy közel legyek másokhoz.
* Képes vagyok arra, hogy alkossak; hogy meglássam a világ, az emberek és a rajtam kívül álló dolgok értelmét és rendjét.
* Vállalom magam, ezért tudom magam alakítani.
* Én én vagyok, és rendben vagyok.

 

 

Menjünk? Maradjunk?

lépcső

Hatalmas szenvedély és kitartás szükséges ahhoz, hogy hosszú távú céljainkat attól függetlenül is elérjük, hogy az odavezető úton milyen jutalmak és büntetések várnak ránk. Ám meglehet, hogy ezek a célok már nem szolgálják az érdekeinket, a hatalmas szenvedély pedig elhomályosítja más életfeladatainkat. Az érzelmi rugalmasság lehetőséget ad arra, hogy kiszálljunk, ha valami már nem szolgálja életcéljainkat. Előfordul, hogy irreális célokat tűztünk ki; van, hogy túl nehéz ösvényt választottunk. Ilyenkor a legbátrabb dolog kijelenteni: “Nem csinálhatom ezt magammal tovább.”

Amikor elengedjük az elérhetetlen célt és elköteleződünk egy új cél iránt, ne úgy tekintsük, hogy feladtuk a harcot! Logikus és szívből jövő döntést hozni nagy bátorság: megengedjük magunknak, hogy körülményeink figyelembevételével fejlődjünk és növekedjünk. Új ösvényt választunk, ami tele van lehetőséggel.

Megfelelő önismeretre van szükségünk ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, hogy menjünk vagy maradjunk. Szembe kell néznünk a tényekkel; hátrébb kell lépnünk, hogy világosan lássunk; majd legmélyebb értékeink ismeretében tovább kell lépnünk.

Hogyan azonosítsuk be az értékeinket?

  • A lelkem mélyén mi számít igazán?
  • Milyen kapcsolatokat szeretnék?
  • Miről szóljon az életem?
  • Hogy érzem magam általában?
  • Milyen helyzetekben vagyok csúcsformában?
  • Ha csoda történne, és eltűnne minden stressz és aggodalom, hogy nézne ki az életem?
  • Milyen dolgokkal foglalkoznék?

Ha megválaszoltuk ezeket a kérdéseket, tisztán kirajzolódnak előttünk életünk vezérelvei, amelyek személyiségünk alapvető részét képezik. Tudatosítsuk az értékeinket!

Honnan tudjuk, hogy mikor kell állhatatosnak lennünk, és mikor kell kilépnünk? Tisztábban fogunk látni, ha végiggondoljuk:

  • Összességében örömet és megelégedést okoz az, amit csinálok?
  • Tükrözi-e az értékrendemet, mindazt, ami számomkra fontos?
  • Az erősségeimre épít?
  • Ha teljesen őszinte vagyok magammal, ez tényleg sikerre vihető?
  • Milyen lehetőségeket adok fel, ha kitartok a jelenlegi helyzet mellett?
  • Állhatatos vagyok vagy bolond?

Az érzelmi rugalmasság segít abban, hogy továbbléphessünk. Világos, kihívást jelentő, ám mégis elérhető célok felé tartunk, de nem azért, mert ezt a feladatot mérték ránk, hanem mert ezt akarjuk, ez a célunk. Új tudást, gazdagabb tapasztalatokat akarunk szerezni, követjük szívünk szavát, így elménk és világunk is kitágul.

 

(Forrás: Susan David: Érzelmi rugalmasság)

Hogyan legyünk tudatosabban jelen az életünkben?

hattyú

 

  1. Kezdjük a légzéssel!

Pár percig koncentráljunk a légzésünkre: lassan lélegezzünk be és ki, számoljunk négyig a belélegzés alatt és kilélegzéskor!  Természetesen a gondolataink elkalandoznak majd, ezt vegyük észre! Amikor egy gondolat felbukkan a fejünkben, próbáljuk meg visszaterelni a figyelmünket a lélegzetünkre! Ennyi az egész. Nem nyerni kell. A folyamatban való részvétel a lényeg.

  1. Irányítsuk a figyelmünket!

Tudatosan figyeljünk meg valamit magunk körül! Lehet egy virág, egy rovar  vagy a kezünk. Nézzük meg, milyen valójában! Olyan alapossággal figyeljük meg, mintha sosem láttuk volna – érzékeljük a felszínét, a színét, a súlyát, különböző dimenzióit!

  1. Dolgozzunk át egy szokásos cselekvést!

Figyeljük meg a kávéfőzés vagy a fogmosás folyamatát, minden egyes lépést, minden hangot, képet és illatot! Legyünk teljesen tudatában ezeknek!

  1. Füleljünk ténylegesen!

Hallgassunk úgy zenét, csendes jazzt, klasszikust vagy madárcsicsergést, mintha most hallanánk életünkben először!

  1. Lépjünk hátrébb!

Érdeklődő és bátor figyelemmel tekintsünk magunkra: érzéseinkre, gondolatainkra és cselekedeteinkre. Teremtsünk köztes teret, mielőtt megszokott módon gondolkodnánk vagy cselekednénk!

 

Technikák a hátrébb lépéshez

  1. Tekintsük magunkat hosszútáv-futónak!
  • Vegyük észre, amikor kijelentünk magunkról dolgokat: “nem vagyok ügyes kommunikátor”, “nehezen boldogulok a férfiakkal” , statikusnak állítjuk be magunkat. Pedig ezek csak múltbeli tapasztalatok, nem a sorsunk.
  • Gondolkodjunk hosszútávon!
  • Bízzunk a fejlődésünkben!
  1. Fogadjuk el az ellentmondásos érzéseinket! Érezhetjük magunkat egyszerre felelősnek és áldozatnak is! Gyakoroljuk a zen paradoxonok segítségével, mint például: “az egyetlen biztos pont az állandó változás”, és jobban viseljük majd a bizonytalanságot!
  1. Nevessünk!

Ha valamit viccesnek találunk önmagunkban vagy körülményeinkben,  könnyebben elfogadjuk helyzetünket, és megfelelő távolságról tekintünk rá.

  1. Váltsunk nézőpontot!

Próbáljuk meg problémánkat egy másik résztvevő szemszögéből látni – a gyerekünkéből vagy a kutyánkéból!

  1. Nevezzük nevén a dolgot!

Amikor véleményt fogalmazunk meg, kezdjük így: “Az az érzésem támadt…” vagy “Az a gondolatom támadt…”. Érzés vagy gondolat – és máris nem tulajdonítunk neki nagy jelentőséget.

  1. Beszéljünk magunkról egyes szám 3. személyben!

Ezzel a módszerrel eltávolodunk a stressztől (szorongástól, frusztrációtól vagy szomorúságtól), és jobban tudjuk kezelni reakcióinkat. A későbbiekben a stresszes helyzeteket inkább kihívásnak, mint fenyegetésnek látjuk majd.

 

(Forrás: Susan David: Érzelmi rugalmasság)

Hogyan gyakoroljuk az érzelmi rugalmasságot

fű

“Az inger és a reakció között létezik egy tér. Ebben a térben lehetőségünk nyílik a reakcióink megváltoztatására, válaszainkban pedig a fejlődés és a szabadság lehetősége rejlik.” (Viktor Frankl)

* Az érzelmi rugalmasság segítségével igazi énünket élhetjük. Legmélyebb értékeinkre támaszkodunk, legbensőbb erőnkből cselekszünk. Képesek vagyunk higgadtan és ellazultan alkalmazkodni az egyes helyzetekhez, egyre tudatosabbá válunk.

* Addig nem tudunk változtatni önmagunkon vagy körülményeinken, míg nem fogadjuk el teljesen az aktuális helyzetünket. A változtatás előfeltétele a teljes elfogadás. Nem kell helyeselnünk a számunkra elfogadhatatlan dolgokat, de ne harcoljunk ellenük!

* Az érzelmi rugalmassághoz vezető úton fontos lépés a beakadt érzésekből és automatikus válaszokból (horgokból) való kilépés. Az érzésekkel való szembenézés egyik remek gyakorlata lehet az írás. Az elfojtókkal, a tépelődőkkel és a feszültséget önmagukból kibeszélőkkel szemben azok fejlődtek a legtöbbet, akik naplót írtak, s így lassacskán szembe tudtak nézni önmagukkal.  Az írás során képessé válunk arra, hogy megteremtsük a távolságot az érző ember és az érzelem között. Kilépünk nézőpontunkból, a problémát távolabbról szemléljük majd.

Írásgyakorlat:

  1. Állítsuk be az órát húsz percre!
  2. Nyissuk ki füzetünket vagy egy új dokumentumot!
  3. Kezdjünk el írni az elmúlt hét, hónap vagy év érzelmi tapasztalatairól!
  4. Magunknak írjunk, ne egy lehetséges olvasónak!
  5. Ne törődjünk a központozással, csak menjünk, amerre az írás visz bennünket!
  6. Kövessük ezt a módszert néhány napon keresztül, ameddig szükségünk van rá!
  7. Ezután dobjuk el a füzetet, vagy töröljük a dokumentumot!

 

Milyen lépéseken keresztül érhetjük el az érzelmi rugalmasságot?

  • Fogadjuk el teljes valónkat együttérzéssel, bátorsággal és kíváncsisággal!
  • Nevezzük ki magunkat saját életünk irányítójává!
  • Fogadjuk el fejlődő énünket!
  • Írjunk naplót!
  • Vállaljunk felelősséget a fejlődésünkért, a karrierünkért, a munkánkért és a kapcsolatainkért!
  • Tapasztaljuk ki a határainkat!
  • Szabadítsuk meg magunkat a tökéletességre törekvéstől!
  • Nyissuk meg szívünket a szeretetnek, mely a fájdalommal jár együtt!
  • Adjunk teret a sikernek, ami a kudarccal jön!
  • Válasszuk a bátorságot a félelem helyett!
  • Menjünk bele a félelmeinkbe! Haladjunk afelé, ami igazán számít nekünk!
  • Ragadjuk meg az új lehetőségeket, tanuljunk és növekedjünk ahelyett, hogy passzívan visszavonulnánk körülményeink bástyái mögé!
  • Tanuljuk meg meghallani késztetéseinket!
  • Táncoljunk, amikor csak alkalom nyílik rá! 😉

 

(Forrás:  Susan David: Érzelmi rugalmasság)

A szerzetes és a skorpió

kő

Két szerzetes a folyó partján éppen a tálkáját tisztogatta, amikor észrevettek egy vízben fuldokló skorpiót. Az egyik szerzetes azonnal kiemelte a vízből, és a partra tette. Közben a skorpió megcsípte a kezét. Nem törődött a dologgal, visszament a vízhez, hogy befejezze a mosogatást. A skorpió mászni kezdett, és ismét belepottyant a folyóba. A szerzetes másodszor is kimentette, amit a skorpió egy második csípéssel hálált meg.
– Miért mented ki újra és újra – kérdezte a szerzetestől a társa – , amikor tudod, hogy meg fog csípni. Egyszerűen ilyen a természete, ezen nem lehet változtatni.
– Azért mentem ki újra és újra – hangzott a felelet – , mert az én természetemen sem lehet változtatni.

(Forrás: Gyémánt és lótusz. Zen bölcsességek és mondások)